2025. szeptember 26-én került sor a 3. EmpowerHER konferenciára Balatonfüreden. A szervezők remek programokat állítottak össze, melyek egy irányba mutattak: bátorítást, támogatást nyújtani a női vállalkozóknak.
A gazdag választék 4 előadást, 6 kerekasztal beszélgetést, számos workshopot tartalmazott, melyhez 43 előadót hívtak meg. A befogadó tér, a Kékszalag Port termei megteltek a résztvevőkkel. Sokan már harmadszor szavaztak bizalmat a BENT csapatának, mások most jöttek el először.
A szervezők közösségi felelősségük tudatában zöld rendezvényt álmodtak meg, és a bevétel egy részét a Világszép Alapítványnak ajánlották fel. Magam önkéntesként vettem részt a rendezvényen, és most a saját szemszögemből számolok be az eseményről.
A megnyitót követően Bódi Gabriella, az [Eureka] alapítója tartott egy gyors szomatikus bemelegítést, hogy a jelenlévők kellő nyitottsággal tudjanak kapcsolódni egymáshoz. Ennek végén mindenki vizualizálhatta, mit is vár a konferenciától.
Ez után indultak meg a kerekasztal beszélgetések.
Túlélés helyett jóllét
Első alkalommal Csiszár Beáta, Gazsi Zoltán, Länger Jelena és Majer Krisztina beszélgetett Balogh Laura moderátori segítsége mellett a „jóllétről”. Már magának a fogalomnak a meghatározása is szubjektív. Egyik lehetséges definíció: adott pillanatban okénak lenni, és tudni, mire van szükségem ennek eléréséhez. De meg lehet ezt közelíteni a teljesítmény szemszögéből is: megvan a kapacitásom és erőm ahhoz, amit tenni akarok. Gazsi Zoltán fontos szempontot hozott be, amikor megjegyezte, hogy testi egészség nélkül is lehet valaki lelkileg egészséges. Ezek után már vállalati szintre emelték a beszélgetők a jóllét fogalmát. HR vezetőként már nem csak a saját, hanem a vállalati jóllétre is figyelni kell. Ennek része nem csak a fizikailag biztonságos környezet, hanem az a légkör, melyben a munkatársak el merik mondani a problémáikat.
Mindenkit más-más, mégis hasonló történések indítottak el az öngondoskodás útján. Volt, akit az életközepi válság ébresztett fel, és késztetett újragondolásra, másokat a kiégés, vagy éppen egy fellépő betegség rázott fel és volt, akit a főnöke figyelmeztetett arra, hogy többet kell törődnie magával. (Ilyen főnököt mindenkinek!)
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az öngondoskodás nem önzőség. Vészhelyzetben a repülőgépen is először magunkra kell feltenni a légzőmaszkot, hogy tudjunk segíteni másoknak. Egy vezető lelkiállapota, hangulata kihat a munkatársaira, akár a vállalat egészére is, így az ő esetükben az öngondoskodás nem önzőség, hanem valamilyen szinten kötelesség is.
Egy váratlan életesemény, hamar elveheti tőlünk azt, amit addig biztosnak és kézenfekvőnek gondoltunk. Az egészség is egy ilyen féltett, de nem becsült kincs. Csak akkor vesszük észre, amikor már nincs. Sok kutatás bizonyítja, hogy a non-stop, hajszolt munka nem produktív, érdemes néha lassítani, megállni, és pihenni egyet. Ha nem ülsz le időben, akkor majd az élet leültet. Vállakozóként, aki megteheti, hogy beosztja a saját idejét, erre érdemes figyelni.
Ha abban méri valaki a sikerét, hogy mit kellett érte feláldoznia, akkor az valóban siker? Persze a beszélgetőtársak is csak emberek, akármennyire tudatosak, néha belecsúsznak egy-egy olyan életszakaszba, amikor a jóllét helyét felváltja a hajszoltság, és a túlélésre törekvés. Ebből érdemes kiszállni, amint lehet. Ebben segíthet az edzés, a kertészkedés vagy más olyan tevékenység, amit csakis az öröméért végzünk. E mellett elengedhetetlen a támogató környezet: házastárs, más rokon, vagy baráti kör, ahol azt is el lehet mondani, ha nem vagyunk teljesen jól. Ismernünk kell a saját stresszfaktorainkat, ami nagyon eltérő lehet, és ha már tudjuk, mi az, akkor érdemes ezzel dolgozni, és ehhez esetleg szakember segítségét is igénybe venni.
Annak, ha foglalkozunk a saját jóllétünkkel magunkra és a környezetünkre is jó hatása lehet. Nagyon fontos az önismeret, mert nincs olyan kívülálló, aki jobban tudhatná, ki hogy érzi magát, és mivel tud töltődni. Ugyanakkor egy munkahelyen a vezetők felelőssége a megfelelő, bizalmi légkör megteremtése, melyben a dolgozók mernek beszélni a problémáikról és amelyben biztonságban érzi magukat nem csak fizikailag, de érzelmileg is.
Nagyot álmodók
A konferencia a korszakváltó nők alcímet viselte. Az előadók között több olyan személyiséget is köszönthettünk, akik már több, mint húsz éve vezetnek vállalkozásokat és egyéb szervezeteket. Ők valóban korszakot váltottak, hiszen azon az ösvényen, amire annak idején ráléptek roppant kevesen jártak előttük, nem volt nagyon kire támaszkodni, követni.
Fejérdi Ildikó erről az útról faggatta Kovalcsik Ildikót (Lilu) és Kövérné Kalmár Mónikát. Mindketten sikeres üzletasszonyok, azonban erre a pályára nem készültek tudatosan, főleg a fent említett okból, miszerint ez akkor még nem volt egy gyakori jövőkép a fiatal nők körében. Az élet nehézségei azonban arra sarkalták őket, hogy a felmerülő problémákra rendhagyó választ adjanak. Mindkettejüknek szenvedélye a vállalkozása, és ezt a pozitív érzelmi túlfűtöttséget értékként élik meg. Úgy vélik, a pozitív hangulatban, teljes szívvel végzett munka minősége igazán kiemelkedő lehetés ezt elért sikereik is bizonyítják. Mindketten sok energiát fektettek ebbe a sikerbe. Annak érdekében, hogy a lehető legjobbat tudják nyújtani a vevőiknek gondosan ügyelnek az alapanyagok magas minőségére, és folyamatosan képzik magukat, hogy képben legyenek a legújabb trendek között.
Mindenkinek más az a cél, ami mentén elkezdi átalakítani az életét. Mónika fő motivációja a négy gyermek mellett az volt, hogy amit csinál, abból minden nap legyen bevétele. Ezt a cukrászat megnyitásával el is érte, de itt nem állt meg. Ma már fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást is. A Balaton Kör tagjaként azon dolgozik, hogy ez a gyönyörű tó és környéke nem csak nyáron legyen vonzó célpont, hanem egész évben.
Lilu is hangsúlyozta a társadalmi felelősségvállalás fontosságát, amit ő, ismertsége lévén kötelességként él meg. Meggyőződése, hogy a népszerűséget ezen a módon is használni kell.
Amikor nincs választás
Az emberek életük során számos nehézséggel kerülnek szembe. Párat saját maguknak okoznak, pár viszont csak felbukkan váratlanul, de úgy, hogy nem lehet kitérni előle. Ez történt Erős Antóniával is, akit a következő beszélgetésben Kapin Viktória kérdezett. Antóniánál fiatalon, a kétezres évek elején cukorbetegséget diagnosztizáltak. A betegségét felvállalta a nyilvánosság előtt, és ez megváltoztatta az életét. Először nem tudatosan tette ezt, de a nagy számú visszajelzés, melyek jelentős része segélykérés volt megértette vele, hogy ezen a területen nagyon sok a tennivaló.
Egy cukorbeteg sok nehézséggel néz szembe a betegség karbantartásán kívül a társadalmi beilleszkedés terén is. A kisgyermekeket gyakran nem fogadják a közintézmények, mert a dolgozók tartanak tőle, hogy nem tudják megfelelően ellátni őket. Ennek eredményeként gyakran egyik szülőnek fel kell adnia a munkáját, hogy a gyerekkel maradhasson. De felnőtt korban is sok dilemmát okoz, hogy a munkahelyen mennyire vállalható fel ez az állapot.
Erős Antónia 2012-ben hozta létre az Egy Csepp Figyelem Alapítványt, mely felvállalta ezen problémák enyhítését. Többek között oktatást szerveztek óvodapedagógusok és tanítók részére, hogy azok magabiztosabban és szakszerűbben fordulhassanak a gondjaikra bízott cukorbeteg gyerekek felé.
Egyre nehezebb sajnos működésben tartani az alapítványt, mivel csökken az adakozó kedv, nem lehet már „csak úgy kérni”. Inkább együtt kell gondolkodni a cégekkel, közös programokat fejlesztve velük, melyben helyet kap az alapítvány felvilágosító és segítségnyújtó tevékenysége is. Ebben a szervező munkában nagy segítség a kapcsolati háló, mellyel Antónia rendelkezik.
Néha ő is szokott kételkedni magában. Elég jó-e amit csinál, megérdemli-e azokat az eredményeket, amiket elért. De szerinte ez is szükséges, mert aki soha nem inog meg, és tökéletesnek hiszi magát, az könnyen célt téveszthet.
Személyes márkaépítés
A konferencia hűvös szeles időben kezdődött, de az ebéd végére kisütött a nap, ami külön jót tett az amúgy is remek hangulatnak. Ebben a lépkörben kezdődtek meg a workshopok.
A tetőtérben Mándó Milán segített a részvevőknek személyes márkájuk építgetésében. Milán két lábbal a földön állva roppant konkrét szituációkba helyezte a jelentkezőket. Több kérdést is feltett ezzel kapcsolatban, melyek megválaszolása segíthet, hogy a márka tulajdonosa kellően vonzó posztot tehessen ki a közösségi oldalára. Mit szeretnél, mivel keressenek meg? Mi az a probléma amiről a leendő vevőd úgy gondolja, te tudod rá a legjobb megoldást? Milán szerint ezt a problémát kell megjeleníteni (de nem megoldani!) a posztban, mert ez „triggereli” a kapcsolatfelvételt a vevő oldaláról.
A megírandó posztra célszerű úgy tekinteni, mint egy „randiprofilra”, vagy „csalira”. Érzelmi szálakat is érdemes pengetni, és elengedhetetlen a hitelesség, az őszinte hang.
Itt is fontos az önismeret, mivel érdemes az erősségeinket megjeleníteni, mert így hasonló gondolkodású, habitusú ügyfeleket vonzhatunk be, akikkel aztán könnyebb lesz a közös munka.
Amikor részt veszünk egy rendezvényen, arról pedig érdemes posztolni. Ettől aktívnak látszunk, és az olvasókban elültetjük a gondolatot, hogy ha ott vagyunk, akkor feltehetőleg értünk is az adott területhez. Magam is számos posztot láttam a konferenciáról másnap a közösségi oldalakon így a résztvevők vagy megfogadták a jótanácsot, vagy már eleve birtokában voltak ennek a fogásnak.
Végül pár személyes gondolat ehhez az összefoglalóhoz. Az élethosszig tartó tanulás, önfejlesztés, öngondoskodás, személyes márkaépítés olyan fogalmak, melyekről már mindenki hallott, sok előadás, újságcikk, könyv hangsúlyozza ezek fontosságát. Ezzel általában úgy vagyunk, mint az egyszerű szabólegény a népmesében: hisszük is meg nem is, teszünk is érte meg nem is. De az EmpowerHER konferencia pár remek személyes példát állított elénk, olyan embereket, akik már elértek valamit az életben, és ők kivétel nélkül ezeknek a tevékenységeknek a fontosságát hangsúlyozták. Ez számomra hitelességet és mélységet ad a témának. Megerősít a meggyőződésemben, hogy a saját utamat járva szükségem van egy kis „önzőségre”. A nőket manapság még nagyrészt önfeladásra, határtalan alkalmazkodásra nevelik. Előbbi felesleges, utóbbi érték és versenyelőny lehet, ha jól használjuk, csak a határtalanságán kell változtatni. Ha ez sikerül, megtaláljuk a saját utunkat, és elindulunk rajta, akkor az élet bármely pillanatában eltölthet az érzés: ott vagyok, ahol lennem kell.
(Domokos Anna írása – Pannon Egyetem)
Fotók: Máté Beáta (https://matebeafoto.hu/)
További képek információk az EmpowerHER Balatonról:
https://www.empowerherbalaton.hu/
